Folytatás:

Fantasztikus menedzserek kezei alatt játszottatok... Sir Alex, Ottmar Hitzfeld vagy Guus Hiddink... Miben különböznek? Mitől jó szerintetek egy menedzser?
OH: Egyértelműen a siker tesz egy menedzsert jóvá! Ehhez még társulnia kell egy erős karakternek, mivel annélkül ezen a szinten nem lehet elérni semmit. A játékosok manapság különböző helyekről érkeznek, az élet különböző területein szereztek tapasztalatokat, és más és más kluboknál játszottak, így nem könnyű kezelni a fenn álló helyzet.
MC: Teljesen egyetértek...
OH: A jó menedzserek kézben tartják a dolgokat. Sajátságos filozófiát követnek, és Sir Alexből kiindulva arról is meglehet őket ismerni, hogy tudják mit akarnak. Ez nagyon fontos. A főnök az főnök, és ő hozza a döntéseket.
JSP: Mikor Guus Hiddink alatt játszottam, teljesen kézben tartotta a játékosokat. Ha valaki jobban teljesített az edzésen, akkor mindig bíztatta a többit, hogy próbáljanak lépést tartani. Mindenkit sikerre ösztökélt, amely kihozta belőlünk a legjobb teljesítményünket. Az általa elért sikereket máig nagyra tartom.

Mindketten csereként álltatok be az Old Traffordon rendezett manchesteri derbyn. Elég nehéz helyzetetek volt...
OH: Nagyon nehéz volt a padról beszállni.
MC: Tényleg nehéz dolog, de ez sok dologtól függ. Gondolok itt arra, hogy vannak olyan játékosok, akik csereként érnek el sikereket. Elsősorban Ole Gunnar Solksjaert említeném.
OH: Minden futballista másképp reagál bizonyos helyzetekre. Itt is erről van szó.
MC: Egy támadójátékos számára szerintem könnyebb, mivel több lehetősége adódik, hogy gólt szerezzen. Egy középpályás, aki inkább a pálya közepén tevékenykedik, több figyelmet kell hogy szenteljen a védekezésre, és a támadásszervezésre, így nem gyakran tud odaérni a kapu elé, hogy gólt szerezzen.
OH: Így van, kevesebb sanszunk van maradandót alkotni csereként, mint ha mondjuk csatárok volnánk. Mike, és én többnyire védekező feladatot kapunk, ha beállunk, míg Park, aki támadóbb feladatkört lát el, könnyebben betalálhat az ellenfél hálójába. Mikor győzelemre állunk, és úgy kapunk lehetőséget a padról, az nem a világ legjobb feladata. Az ellenfél azon van, hogy fölénk kerekedjen, így nekünk a szokásosnál is nehezebb a feladatunk, hiszen foggal-körömmel kell védekeznünk.

Miután tavaly a Bajnokok Ligája döntőjének kapujában estetek ki, Ji pedig már 2005-ben is nagyon közel került a döntőhöz a PSV-vel, előfordulhat, hogy idén révbe értek, és összejön a döntő?
MC: Úgy vélem igen. Már majdnem szádban érezted a döntő ízét - és ezt csak mégjobban megnehezíti az a tény, hogy milyen közel voltál a sikerhez. Nagyon nehéz volt ezt az érzést feldolgozni tavaly. Még három fronton álltunk harcban, és nagy esélyünk volt a triplázásra. Egyszerűen rossz időben jött a mérkőzés, amely során a Milan jutott a döntőbe. Remélhetőleg ebben a szezonban minden másképp lesz, hiszem, hogy idén erősebb csapatunk van, és ettől mindenképpen nagy az esélyünk.
JSP: Még igencsak élénken emlékszem mindkét elbukott elődöntőre, azonban idén remélem, hogy nem kell TV-ből néznem a döntőt, és nem fogom sérülés vagy fáradtság miatt kihagyni.

Ki az, aki a legdurvábban szerel az edzéseken? Kímélitek egymást, vagy mindenki maximálisan bedobja magát?
OH: Vida nyerné ezt a díjat! [Michael és Park teljesen egyetért]
OH: Nem mintha Vidic agresszív volna. Játszottam már olyan játékosokkal, akik nem kímélték a társaikat, ő nem olyan. Mindig megpróbál szabályos eszközöket bevetni.
MC: A számból vette ki a szót.
OH: Ez vele született képessége. Ő nem téged pécéz ki, nem egy darálós futballista.
MC: Ilyen az ő természete.