Az Inside United szerkesztősége egy nagy lélegzetvételű interjút készített, amelyben az interjúalanyok Michael Carrick, Owen Hargreaves, és Park Ji-Sung voltak.

Nagy a verseny a United középpályáján, ám a játékosok harcra készen várják, mikor veti be őket Sir Alex Ferguson. Michael Carrick, Owen Hargreaves és Park Ji-sung arról meséltek, miért lehet a siker kulcsa az állandó rotáció a középpályán.

Egy hűvös februári napon, úgy Valentin-nap környékén az Inside United szerkesztősége úgy döntött, hogy interjúra invitálja a csapat három köszéppályását, Carricket, Hargreavest és Park Ji-Sungot. Jó hangulatban kezdődött a cikkhez tartozó fotók elkészítése, hiszen mindenki Michael Carrick öltözetén nevetett.

MC :"Mi a baj vele?" kérdezte. "Hideg van kint," tette hozzá miután az egész stáb megmustrálta a tényleg nem túl divatos szürke, kötött pullóvert.

A fotós személyeskedéstől mentesen megkérte Michaelt az ódivatú ruhadarab levetésére, majd a képek elkészítését követően elkezdődött a faggatás...

Sir Alex Ferguson már lassan annyiszor beszélt nekünk a középpályásokról, mint ahányszor nyilatkozott a mérkőzéseket követően. A legutóbb azt mondta, nála a legfontosabb tulajdonságok az időzítés, és a szerelési képesség - szerintetetk mi a legfontosabb ismérve egy jó középpályásnak?
Owen Hargreaves: Rajta Ji...
Michael Carrick: Igen, kezdjük Ji-vel!
Ji-Sung Park: [nevetve] Miért én?
OH: Mindenkinek kell valamit mondania...
JSP: Nehéz ezt megmondanom, hiszen én szélső vagyok, de számomra más egy jó középső középpályás ismérve. Szerintem az, hogy valaki mennyiszer tud labdát szerezni az ellenféltől, vagy hogy hogyan passzol, fontosabb, mint a becsúszások, de persze az is nagyon fontos.
OH: Úgy gondolom ez sokban múlik azon, hogy kikkel játszol együtt. Másképp néz ki egy mérkőzés, és másra elemekre kell odafigyelned. Mivel mi sokat támadunk, ezért nagyon koncentrálnunk kell, hogy az ellenfél nehogy ellentámadásba mehessen át, főleg akkor mikor az Old Traffordon játszunk, hiszen ide a legtöbb csapat sündisznóállásban való védekezésre és ellentámadásokra berendezkedve érkezik. Szerintem nem árulok el semmi újdonságot, ha azt mondom, a középpályáról mindenki szeretne gólt szerezni, és a tizenhatos környékén ólálkodni, azonban vannak, akiknek az ellefél megállítása a feladatuk, így teljesen más tulajdonságokra van szükség, mint egy támadó játékosnál.
MC: Az egyes szerepek nagyban múlnak azon, hogy milyen formációban állunk fel, és ki ellen játszunk. Ezzel együtt változik az, hogy egy középpályásnak milyen tulajdonságoknak kell megfelelni. Ha otthon játszunk, egy gyengébb együttes ellen, akkor nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a támadásokra, és a passzolásra. Azonban néha fontosabb az erős védekezés, mint a támadás, például az Arsenal vagy a Chelsea ellen. Nem szabad levegőt hagynunk számukra, mert ha hagyjuk őket játszani, akkor könnyen az ő javukra billenhet a mérleg nyelve, így ilyenkor fontosabb szempont az időzítés, és a szerelési készség.

Van olyan játékos, akit nézve azon gondolkodtatok, hogy egyszer ti is hasonló módon szeretnétek játszani?
MC: Számomra nincs különösebben olyan játékos, akire hasonlítani szeretnék. Nekem mindig is megvolt az elképzelésem, hogy hogyan szeretnék játszani, és milyen irányba kell fejlődnöm. Nem szoktam egy játékost figyelni külön, inkább összegészében nézem a futballistákat, akár élőben, akár TV-ben, vagy az edzéseken. Véleményem szerint a legtöbbet a tréningek során lehet elsajátítani.

Melyik volt a legjobb középpályás produkció amit egy csapattól láttatok?
OH: Szerintem nagyon ritka az, hogy minden középpályás jól teljesít. Nem is emlékszem mikor volt olyan, hogy minden középpályás jól játszott egy mérkőzésen. Ritka hogy legalább egy valaki ne nyújtson picit kevesebb mint amit tud. Annyit tudok ezzel kapcsolatban mondani, hogy általában azon dőlnek el a párharcok, hogy a középpálya közepe hogy muzsikál. Azon áll vagy bukik a középpályások teljesítménye. Általában eléggé nehéz dolgunk van a pálya középső részén, hiszen az ellenfeleink nagy többsége öt középpályással áll fel, hiszen nem akarnak veszteni, így mindig egy emberrel kevesebb küzd nálunk, mint az ellenfélnél.
MC:[nevet] Sajnos hozzá kell szoknod, hogy elég nehéz így játszani...
OH: Minden csapat ezt csinálta idén az Old Traffordon.
MC: Egy idő után erre is fel lehet már készülni a középpályásoknak. Nagyjából lehet arra számítani, hogy milyen taktikával készül az ellenfél, és hogy milyen eszközökkel próbálnak majd megállítani. Ezek olyan dolgok, amiket tudni kell kezelni, és úgy érzem, a csapat eddig maximálisan teljesíteni tudta ezeket.

A támadókat az alapján ítélik meg, hogy hány gólt szereztek, a védőket pedig az alapján hány gólt kapott a csapat. Mitől lehet egy mérkőzés jó egy középpályás számára?
MC: Ha nyerünk.
OH: Nem mindig attól jó egy mérkőzés, ha jól játszunk - sokszor előfordult már, hogy remekül ment a játék, mégis kikaptunk, tehát úgy gondolom, ha nyerünk, akkor minden okunk megvan arra, hogy pozitívan gondolkodjunk. Egyet értesz Ji?
JSP: Egyet értek.
MC: Ez igaz. Vegyük csak a Manchester City elleni mérkőzést a szezon elején. Az egész csapat remekül játszott, csak egyszerűen nem tudtunk gólt szerezni. Az eredmény számít ugyan, de ha valaki a mérkőzés egészét nézi, akkor tudja, hogy jól játszottunk. Végig irányítottuk a találkozót, a középpályán domináltunk, csak a góllövésben hibázott valami. Tehet ha kikapsz, akkor hiába játszol jól, a győzelem számít!

Ki az akit élvezettel figyelsz fiatalként?
MC: Egészen addig, míg a West Hamhez nem kerültem, nem középpályásként játszottam, így nem igazán figyeltem a középpályáskokat fiatalként. 17-18 éves koromban kerültem hátrébb a támadó sorból, így addig inkább a csatárokat követtem figyelemmel.
OH: Az emberek mind rajonganak valakiért, azonban ha egy futballista eljut addig, hogy profiként jászik, akkor már nem lehet valakihez hasonlítania magát, a saját játékát kell játszania. Öszintén szólva, úgy gondolom, akkor lehet a legtöbbet tanulni, ha az ember együtt tréningezik ezzel a csapattal. Sehol máshol nem lehet ennyi mindent tanulni. Példaként említeném, hogy én nagyon sok mindent elsajátítottam Paul Scholestól az elmúlt több mint fél év során.
JSP: Mióta a Unitedhez kerültem, rengeteget tanultam. Rengeteg játékost figyeltem, mielőtt ide jöttem, ám azóta Ryan Giggstől és Cristiano Ronaldotól tanultam a legtöbbet, főleg akkor, mikor ellenük játszottam az edzéseken. Mindketten iszonyatos technikai tudással vannak megáldva.

Megtudnátok nevezni olyan játékost, aki ellen nehéz játszani?
MC: Scholesey ellen az edzésen!
OH: Komolyan, ő a legjobb közülünk. Azonban még kiemelném, hogy néha a tabella alsó régióiban megtalálható csapatok játékosai ellen a legnehezebb játszani. Ők a nagy csapatok elleni mérkőzéseket úgy élik meg, mintha az életükért küzdenének, így nem haboznak megragadni akár szabálytalan eszközöket is azért, hogy megállítsanak. A minőségibb csapatok több időt hagynak neked, hogy kibontakozz. Azonban itt is található nehéz ellenfél, példaként kiemelném Zidanet, aki az egyik legjobb játékos, aki ellen valaha játszottam. Ennek ellenére azt mondanám, hogy Scholes az, aki ellen semmiképpen nem szeretnék játszani. Amikor kell lassítja a játékot, de egy pillanat alatt lendületbe hoz mindenkit, és persze az sem elhanyagolható, hogy nem megy egy kis keménykedésért se a szomszédba.
MC: Az ő játéka eléggé fontos eleme a csapatunknak.


Folytatása következik...